Dad község logó

„Sörház” – Református Nagyiskola

Építésének története: az 1718-as tűzvész után 1747-48-ban kezdődött a falu újraéledése. Erre az időszakra esik több fontos építkezés, amely Fellner Jakab, a kor híres barokk építésze nevéhez fűződik. Fellner az Eszterházyak szolgálatában került Dadra, feladata a sörház befejezése volt. 1747. októberében vette át a munkálatokat. A tervező mester nem ismert. Az Eszterházy számadás könyvek és a Révhelyi-hagyaték szerint: ”a sörház befödésére téglákkal” kapott megbízást „Jacob kőmíves pallér”; tehát az épület boltozatait és tetőzetét már ő készítette. Elkészülte után a sörház funkciójának megfelelően működött.

Az épület az idők folyamán vendégfogadó is volt. Dad helységneveinek úrbéri összeírásában (1839) bérlőként „Czéhner Jakab kortsmáros” szerepel. Földhivatali dokumentumok szerint 1896. július 25-től került Maller László és Giczy Erzsébet tulajdonába.

Az 1904. március 23-i bejegyzés szerint árverésen a dadi református egyház vette meg 6860 korona vételárért, mert a régi, „kisiskola” szűkösnek bizonyult, ezért szóba került a bővítés ügye. A közgyűlés új épület megvásárlásáról döntött: "a gyülekezetnek egy régóta táplált, kedves óhaja teljesednék, egyelőre iskoláját és tanítólakát, később pedig az utódok templomukat is kivihetik mostani, az üldözés korában eldugott helyéből, e szép telekre az utcára." De a tervekből egyelőre csak a vásárlás valósulhatott meg.

1904-ben a presbitérium több alkalommal foglalkozott az új iskolaépület átalakításával. Május 22-én Tevez Márton kecskédi építőmestert bízták meg a tervrajz és a költségvetés elkészítésével., amit aztán el is fogadtak. Mivel az építkezés az egyházat tetemes adóssággal terhelte (2536 korona 20 fillér), a költségek fedezésére több megoldást kerestek: vagy kölcsönt vesznek fel az egyházkerületi pénztárnál, vagy az Első Magyar Kőszénbánya Társaság által kőszén kutatási- és tiszteletdíj címén a községnek befizetett összegből a református közösségre eső részt a birtokosok felajánlják az iskola építésére. Az ügyek minél gyorsabb intézése érdekében másnapra, május 23-ára egyházi közgyűlést hívtak össze. Ezen a közgyűlésen az egyház tagok megszavazták a "szénpénz" felhasználását az iskola átépítésére. Ha az összeg az egyház fizetési kötelezettségeinek idejére nem állna rendelkezésre, akkor "beleegyezik a közgyűlés 2000 korona kölcsönnek egyházunk tagjaitól kölcsönül való felvételébe." A nyár folyamán az átépítés megtörtént, amely "három helység, kettő szoba, és fafödém elkészítésére" vonatkozott. Akkor történt, hogy az addig kocsmaként használt teremből tantermet alakítottak ki (ma tornateremként működik), ehhez a terem sarkán új  bejáratot építettek és a padlásfeljáró is áthelyezésre került. Az épület utca felőli többi része lakásként állt a tanító rendelkezésére. A költségek csökkentése érdekében a bontási munkálatokban a zsellérség segédkezett, a gazdaközösség az építőanyag hordását vállalta el.

Az ünnepélyes avatásra 1904. szeptember 25-én került sor. Az esemény jelentőségéről a presbiteri jegyzőkönyv részletes beszámolója tanúskodik. Használatba vétetett tehát a „nagyiskola”, mai szóhasználatunkkal az „alsó iskola”.

1950. augusztus 16-án államosították az épületet. Az idők folyamán többször átalakították, bővítették. 1984-ben felújították. Új tetőszerkezetet kapott, a régi padlót pvc-re cserélték, vizesblokkot alakítottak ki a padlásfeljáró helyén, az előteret és a folyosót téglautánzatú járólappal burkolták. Megújult a homlokzat is: kibontották a tornaterem falain jól kirajzolódott boltíveket. Megtörtént a fűtés korszerűsítése is.

Az épület a falu legszebb épülete lett.

2008 tavaszán, a kártalanítási törvény adta lehetőség révén az épület tulajdonjogát visszakapta a református egyház, azóta ismét református általános iskolaként funkcionál.

Az öreg iskola külső felújítása  pályázati forrásból 2010-ben valósult meg, így ismét régi pompájában tündökölhet településünk egyik legrégibb épülete.

Az iskola belső homlokzatán Tóth B. László festőművész emléktáblája látható, melyet 1987. júniusában avattak fel.

A művész 1906. aug. 14-én született Dadon, négy gyermekes református tanítói családból. Nyiladozó rajztehetségét még iskolás kora előtt felismerte nagyapja. Tanító apja ezután már módszeresen foglalkozott vele. A gyermek a 6 elemit a dadi iskolában végezte, majd magánúton tanulta meg a gimnázium három osztályának anyagát. Vizsgát azonban nem tett, amiben szerepe volt a falusi életnek és a történelemnek is. Apját 1919-ben Dadról Tengelicre helyezték az állami iskolába, majd mikor 1920-ban meghurcolták, a családot a falu tartotta el.

1928-ban végzett a Képzőművészeti Főiskolán. Mesterei Csók István és Szőnyi István voltak. 1931-ig tanított Szőnyi István szabadiskolájában, majd 1957-ben Lengyelországban tett tanulmányutat. Első kiállítása 1935-ben volt, amit számos követett az évek során. Több műve a Magyar Nemzeti Galériában és Debrecenben található. Akvarelljein és olajképein elsősorban táj- és utcarészleteket örökített meg. Különösen a napfény hatásának érzékeltetése foglalkoztatta. Képein gyakran vegyítette a táj valós motívumait az emlékezetéből származó részletekkel.

Tóth B. László 1982. január 5-én hunyt el Budapesten.

További képek a galériában találhatók!