Fajtája: A fa a hársfélék családjába tartozó kislevelű hárs – Tilia cordata Mill. A fajta általános jellemzője, hogy hazánkban mindenütt honos, tág tűrésű, meleget kedvelő növény. Elsősorban a hegy- és dombvidékeket kedveli, de alföldeken is megél. Az éghajlati szélsőségek ugyan kevésbé viselik meg, ám a hosszan tartó szárazságot és az erős fagyokat megsínyli. Dús lombozatával talaját javítja. A tölgyesek, bükkösök, valamint az erdeifenyők fontos kísérője. Elsősorban a jó minőségű, mély talajokon nő gyorsan.
Ez a hársf szabad állású, ezért rövid törzsű, nagy, terebélyes, tömött koronájú. Kérge fiatalon barna, sima, később hosszanti irányban megrepedezik, megsötétedik. Fája vöröses árnyalatú.
Rügyei zöldek vagy vörösbarnák, a külső rügypikkely a rügy felénél hosszabb. Levelei 5-8 cm hosszúak, fogas szélűek, fonákjukon az érzugokban rozsdabarnák, szőrösek. Méretük jelentősen függ a termőhely vízellátásától és a hajtás jellegétől.
Virágzata gyógyító hatású. A belőle készített teát élvezeti célból is isszák, de ilyenkor nem főzik, csak forrázzák. Egyes ajánlók szerint a gyógyászati célra szánt teát sem szabad főzni. A júniusban nyíló, megszárított virágból készített tea meghűlés, köhögés esetén alkalmazzák, de ezen kívül számtalan panaszt enyhít. Gyomorerősítő, görcsoldó, serkenti a szívműködést. Fontos mézelő növény. Méze leginkább június közepe táján, a teljes virágzás idején gyűjthető: az ilyen virágból főzik a legjobb gyógyteát, és a méhek is ilyenkor készítik a legfinomabb hársmézet.
Virágai 5-11 virágú bogernyőben nyílnak, ötrészesek, sárgásfehér színűek, kellemes illatúak. A porzók száma 50-80. Termései bors nagyságúak, gömbölydedek, barnák, egy rekeszűek, kézzel összenyomhatók. Szeptember végén érnek.
A fa növekedése az első években lassú, később gyors. 200-300 évig él.
A fent említett dadi hárs magán viseli fajtájának minden jegyét. Koronája kissé szabálytalan, ÉNy-i oldalán szélesebb, kiálló, vastag ága miatt.
Méretei:
Magassága: 22-25 m között
Legnagyobb átmérője: 18,7 m
Koronájának kerülete: 58,72 m
Törzsének magassága: 3,15 m (az első elágazásig)
Törzsének kerülete: 3,52 m (1 m magasságban)
GPS-koordináták: É: 47,5216307°; K: 18,2219040° – a fát a légi fotón a sárga pont jelöli
1896. május hó 10-én, hazánk ezredéves fennállásának emlékünnepén ültették az Erzsébet-kert fáival együtt. Az idén 115 éves.
Forrás: Dad története könyv
További képek a galériában találhatók!
Dad ősidők óta lakott település, ennek számtalan tárgyi- és írásos bizonyítéka létezik. Hogy ezek a dolgok ne enyésszenek el, Csekovszky Árpádné tanár 1969-ben felvetette a falumúzeum kialakításának gondolatát, és ezzel egyidőben hozzáfogott a kiállítandó anyag összegyűjtéséhez. A gyűjtőmunkához csatlakozott Kugler Géza, az akkori tsz agronómusa, majd bevonták a falu lakosságát, többek között a diákokat is. E munka eredményeképp nyílt meg 1974. május 29-én a Falumúzeum az „öreg” iskola e célból átalakított folyosóján. Mivel a hely az idők folyamán szűknek bizonyult, a tanács ezt a régi házat vette meg, és hozatta rendbe itt, a falu Kisdad nevű részén, ahol azóta állandó kiállítással várja látogatóit. Gyűjteménye felett az akkor még működő Nyugdíjasklub vállalt védnökséget.
A ház kétosztatú, kétlakásos zsellérház nádtetővel. Az udvarán álló gémeskútra ma már csak az égbe meredő kútágas emlékeztet.
Az első ajtó a konyhába nyílik. Megtalálhatók itt a kenyérsütés eszközei: a fából készült dagasztóteknő, a kenyér formáját megadó szakajtók, a sütőlapát, a felénk kredencnek nevezett konyhaszekrény tányérossal, a csikósparherd, a vizespad, az állványra helyezett lavór, a faszenes vasaló. A falon a mindennapi konyhai munkához szükséges kellékek: szűrők, fakanalak.
Üvegezett ajtó vezet a szobába. Ennek berendezését egy polgárcsalád örökösei ajándékozták a Tájháznak. A gyönyörűen faragott bútorok jólétet sugallnak, az egyszerű parasztcsaládok nem rendelkeztek ilyennel, mégis üzenet ez számunkra. A magasra vetett ágy, a hatalmas szekrények, a tulipános láda, a szentsarok képei, az éjjeliszekrényen álló Biblia és zsoltárok, a sarokpad, a petróleumlámpa, az apró ablakok, a fagerendák és az agyagos, döngölt padló mind-mind a múlt hangulatát közvetítik felénk. A szekrényben néhány kézzel hímzett ruha található. De nem csak a ruhák, hanem a konyha falára kitett hímzett házi áldások is a gazdaasszony keze munkáját dicsérik éppúgy, mint a szakajtókendők, konyharuhák és törölközők.
A konyhából az udvarra kilépve az eresz (eszterha) alatt jutunk be a hátsó rész konyhájába, ahol egy kovácsműhely felszerelése tekinthető meg a falu néhai kovácsmestereinek jóvoltából: fújtató, kemence, kalapács, üllő, különböző formájú- és méretű fogók, patkószögek, sőt még egy, a kovácsműhelyt hirdető cégér is.
Ebből a helyiségből nyílik a ház utolsó szobája, ahol tematikusan rendezték múltunk emlékeit. Az egyik sarokban a földművelés eszközei (favella, kasza, tokmány stb.) sorakoznak, a másikban a tatai múzeum tulajdonát képező, Dadon feltárt avar kori halotti urna darabjai láthatók, míg a harmadikat a kenderfeldolgozás eszközei töltik be. A mindennapi életben nélkülözhetetlenek edények, tejesköcsögök, vizeskancsók, máktörők, vajköpülők szinte teljes épségben polcokon sorakoznak.
A falu történetét bemutató írásos emlékek a szoba közepén elhelyezett tárlóban tekinthetők meg, míg a régi fényképek a falon. A negyedik falat teljes egészében elfoglalja az az 1886-ban készült falutérkép, amely az utcákat és a falu környékének felosztását (dűlőit) mutatja.
Az épületet 1999-ben nyilvánították műemlékké.
Forrás: Dad története könyv
További képek a galériában találhatók!
